"Az eső elállt,árnyékod egész,árnyékdarabka csöppen.Távoli zápor takarja múltad,erdőben pókhálók áznak,füvek és mezők fulladnak esőben;ködben,a megmaradást szépen kitanultad.Hirtelen zápor,negyven éve.Elegáns,ravasz vagy nagyon,átgázolva réten,kaszálón,folyóktól abortált holtágakon.Rákok zizegnek,teknőc reped,veszett rókák nyalják a kussoló réteket,ezüstszemű nyulak futkosnak,ami volt,minden elveszett.Sebaj,megindulsz,gyerekkezed előre reppen,csontkardot tartasz kezedben,de ez még a porló víz mögött.Nem vagy már félpucér kölyök.A csontkard kezedből kiverve,elfordultak a mesei állatok,léted a szerelemmel ütközött,nem maradhatsz járdaszélen így-úgy elheverve.Lám,az eső elállt!Járdáról lelépsz,kezed,kabátod sarka libben,a város sazbálya munkád,karcolva lüktet ereidben,nem élhetsz sehol,csak itt.Kabátod szárny,vasalt nadrágod és csillogó cipőd hordja lábaid.Árnyékod egész!"