Sziasztok!

Lassan vége az évnek , ismét. Csak úgy repül az idő, észre sem vesszük... Elszaladt a nyár, már elég hűvös van reggelenként és este is, s már este 8kor sötétedik. Szeretem a nyarat, s nem szeretek fázni, de tény hogy a mostani nyarak már rég nem olyanok mint régen. Akkoriban mikor még suhanc voltam, nyugodtam ki mertem feküdni a napra akár egy egész délutánra is tanulni vagy olvasni, mindenféle védelem nélkül. A szemem sem égett ki, én sem égtem le. De ez a mostani napfény olyan fehéres, mintha minden sugár egy búra alól jönne vissza ránk. És brutál , fullasztó meleg van, magas páratartalommal, amit aztán végképp nem bírok. De itt az ősz, egyik kedvencem(a másik a  tavasz) , csodálatos színek pazar kombinációja. De , nem is erről akartam írni.

Jelenleg állítólag dúl a nagyvilágban a vírus 4. hulláma! Szörnyű, és nevetséges is egyben ez az egész.

Félelelben és rettegésben tartják az embereket, mert ezzel lehet irányítani. Okés, én is be lettem oltva, de piszok sokat gondolkoztam rajta mi is legyen. A mai napig nem tudom jól tettem-e vagy sem, de szerintem sokan vannak ezzel így.S hogy valaha is meg fogjuk e tudni ezzel kapcsolatban a teljes igazságot? Kétlem! Ha lenne gyerekem, annak lehet hogy nem adatnám be, de ki tudja, Sajnos vagy sem, de ismerek olyanokat akik átvészelték a vírust mert elkapták valahonnan, s nem a legjobbakat hallottam tőlük. Nagyon szenvedtek, volt aki majdnem meghalt és a kórházban csak úgy hullottak körülötte az emberek, de tény hogy aza adtok világszerte el vannak egy oldalról túkozva, míg a mérleg másik nyelvéről titkolóznak, nem mondanak semmit. Leht megint kötelező lesz a maszk, mert ugye nyárra ismét kinyitott minden, mindenkiről lekerült ez a vacak, és mindenki ment amerre látott.

Mi is szerettünk volna menni, de aztán dobtuk Horvátországot, s még itt vagyunk. Persze szerintem nem kell messzire menni ahhoz hogy bármyleik vackot elkapjuk, itt van az már rég mind. Jó lenne ismét kimozdulni valahova, legalább országon belül, de rengeteg hely le van előre foglalva a welnessekben is.De majd összehozzuk. Muszáj lesz, mert mi aztán tényleg be vagyunk zárva. Ott a munkahelyünk ahol élünk,lakunk, így nehezebb azért egymást elviselni. Persze ismét voltam Nagybörzsönyben ,majdnem 1hetet, de azt érzem kevés volt. S persze a férjemmel is menni kellene, mert elég sok problémánk van amit át kellene beszélni.

Azt érzem, az elmúlt pár év minden terhe most kijött rajtam idén, engedtem hogy átjárjon minen fájdalma és mintha ettől csak gyengébb lennék hogy megéltem az érzéseimet amiket eddig elfojtottam magamban. Van aki azt mondja, ez hülyeség, de én most kicsit így érzem. Az elműlt évek alatt ugye meg kellett változnom, meg kellett a férjem elvárásainak felelnem, de azt éreztem, ezáltal el is vesztettem önmagam, akibe anno beleszeretett. Nehéz a munkát tényleg elválasztani a magánéletttől, ha együtt dolgoztok egy vállalkozásban. Soka vita a meló körül, s az elfojtott dolgok egyszer úgyis felszínre törnek. Főleg ha mindent el kell fojtanom magamban mindenkivel szemben, s ebben a férjem sem segít, csak tetézi a dolgot.  S szépen lassan a türelmes, alkalmazkodó, segítőkész, megalázkodó emberből egy vadállat tör ki, aki küzd az önállóságáért, mert úgy érzi a párjától sem kapja meg a kellő figyelmet, törődést, szeretetet, ragaszkodást, függetlenséget, vagy biztonságot. S ez a legutóbbi eléggé alapjaiban rázza meg a kapcsolatokat. Az elmúlt éveink a bizonytalanság jegyében teltek, de megúsztuk, túléltük, viszont most amikor végre egymásért lehetnénk, már annyira meg vagyunk törve és alázva, hogy nem is tudjuk mit kezdjünk a fene nagy szabadságunkkal amit visszakaptunk. A dühöt amit mások miatt kellett nyelni, egymáson vezetjük le, pedig szeretem- még. Ez az egy hét Börzsönyben a hugom családjával és apával egész jól telt. Jó volt nem a nagyvárosban lenni, hanem kint aludni a szabadban, a sátorban. Madárcsicsergésre kelni, sétálni, fotózni, állatokat meglesni :)) Csak apu volt megint piszokul önző. Egész nap csak feküdt, és a depresszióban meg az önsajnálatban fetrengett, mert nincs már Zsuzsi. Tudjuk! Lassan 3éve nincs, nekünk is hiányzik, de azért mentünk hogy kól érezze magát, hogy ne legyen egyedül. Erre le se kakilt minket :(( Ezt leszámítva minen jó volt.

Most piszok fáradt vagyok, és lelkileg is összevagyok zavarodva bizonyos dolgok maitt, meg ugye itt a bizonytalanság is hogy mi lesz a házasságommal. Így már nem si tudom mit írjak most még le, de már ez is jól esett:))