Most kicsit fáradt vagyok, de kaptam pár emailt, köztük ezt a csodát.

Hihetetlen miket ki nem találnak, de ötletes és persze nagyon látványos.

Egy épület, kis fényjáték, aláfestő zene, és egyéb megoldások.

Jó szórakozást!:)

Nem tudom ki hogy van vele, de én szeretem nézni, hallgatni ezeket a tehetségkutató műsorokat:)

Az X Faktor-ban pedig olyan hangok és emberek voltak most, akiktől néha sírtam, néha nevettem:)

A mentorok fantasztikus emberek, és az egész műsor jól össze van rakva.

Van, volt pár kedvencem, mert bizony van aki már kiesett:( pedig szép hangja van.

Most megosztom egyik kedvencemet veletek, azzal a két dallala szeretném megmutatni őt, amiket naponta meg kell hallgatnom!:)

Hallgassátok szeretettel Janicsák Vecát.

Ez a dalválasztás remek volt Geszti Pétertől. Gratutálok!

Elállt a lélegzetem és sírtam halkan:)

Egy bögre forró tea, citrommal, mézzel!

Kicsit megfáztam, talán nem is kicsit.

Teljesen átfázhattam mert minden izületem sajgott az elmúlt 3 napban, tegnap este megint levert a láz

Remélem minél hamarabb kilábalok belőle , nincs kedvem még így dolgozni pár napot.

Elég volt a múlt hét, alig éltem túl!

Leesett a hó, a párommal pedig kibékültünk:)

Rájött hogy kellek neki, csak eddig nem tudta eldönteni mit is akar, mert össze volt

zavarodva a jelen helyzettől, na meg attól hogy 9 hónapja eljöttem tőle.

Megértem, s ha ehhez idő kellett így, külön, anélkül hogy beszéltünk volna egymással...

örülök hogy végül átrágta a dolgokat és így döntött.

Együtt renbe teszünk és megoldunk majd mindent!:)

Szeretem és nagyon hiányzott.

Aztán mikor kibékültünk áthívtam mikor jöttek hugomék, a gyerek kérdezte hol van:)

Jó volt, pihentünk meg minden ami kell. Jó hétvége volt.

A munkahelyen sok a változás, nem tudom mit remélhetek, de januártól érvénybe lépnek új dolgok.

Még senki nem tudja mi lesz, jó-e vagy rossz dolgokat hoz-e, mert bizony alapjaiban megváltozik a cég

struktúrája, más lesz a főnököm, talán a munkaidő beosztásom is.:(

De remélem minden jól alakul.

Ja és közben az egyik legjobb haveromat is kirúgták.

Sajnálom hogy így alakult, persze ő tehet róla..... de sajnálom!

10 év után újra kell szerveznie mindent, s na azt a lakást amit most rendez be, azt is

csak azért vette meg, ilyen közel a céghez hogy könnyebb legyen a bejárás.

Most úgy érzi mindez felesleges lett.De tudom hogy össze fogja szedni magát.

Dióhéjban ennyi:)

Jó hétvégét mindenkinek!

Összetört minden , az életem széthullott!

Nem szoktam nagyon írni ide sem az érzéseimről, pedig ez a Blog dolog ezért is van.

Széthullott az életem ... nem tudom hogy lehetne összeraknom, ..de szeretném nagyon!

A szívem megszakadt, az álmaim szertefoszlottak, egy darabot kiszakítottak belőlem! 

Elhagyott a párom, de szerintem még mindig nem tudja hogy a jelen helyzetnek mi lenne a

legjobb megoldása. Tudom nem egyszerű helyzetet teremtettem és ezen nehéz esetleg kiigazodni.

Eljöttem tőle áprilisban, közvetlen azután hogy elvesztettem a hozzám legközelebb álló embert: mamát.

Voltak gondok és akkor kicsit összezavarodottan úgy véltem ez lesz a legjobb (peddig sírva pakoltam , mert nem is akartam ezt).

S közben megbeszéltük hogy mégis együtt maradunk, mert gondoljuk végig miket hibázrunk és adjunk még esélyt magunknak.

Ma már tudom, hogy akkor egy kicsit békén kellett volna hagynunk egymást , kicsit átgondolni egyedül hogy kell-e még a másik.

De ezt még most is tudom:KELL NEKEM!!!!

Voltak gondok, megbántások, de sajnos jellemző hogy az ember azt bántja aki a legközelebb áll hozzá.

Persze ezt nem lenne szabad, és a problémákat sem jó így megoldani!

De úgy sem hogy minden apró vita miatt hagyjuk el a másikat. Az csak menekülés és problémák mindenhol,

minden kapcsolatban vannak és lesznek is! Csak nem  mindegy hogy állunk hozzá.

Nekünk azért volt ez nehezebb, mert mindketten pesszimisták vagyunk, mi rágódunk, morgunk, feldühülünk rajta.

Ahelyett hogy kinevetnénk azt és könnyedén megoldanánk.

Velem az volt a gond hogy mindig gyorsan  és hevesen reagálok mindenre, mert ilyen heves és temperamentumos vagyok sajnos! 

Ezen nehéz változtatni, ezt a másiknak kell kinevetnie, nem felvenni mert sosem azért reagálok így mert rá haragszom, mert

tiszteletlenül viselkedem vele. Sajnos ő ezeket gondolja bele ezekbe a reakciókba!

Így ezt nehéz megoldanom, mert sosem őt akarom bántani és ezt meg is mondtam neki.

Az elmúlt 9 hónapban erre nem is nagyon volt példa, tök jól meg voltunk

Aztán mégis kilépett ebből, de össze-vissza beszél és ...én nem értem meg őt.

Arra gondoltam van valakije mert sírva szakított, mert még pár napja is velem tervezte a szabiját 2 ünnep között.

Mert telefonba azt mondta ha a szivére hallgatna menne és együtt lennénk, de átgondolva a fenti viták és bántások miatt nem.

Ez pedig így hülyeség. Anno megbántottam úgy hogy kifutottam volna a világból, de ez már rég nem így van.

Nem is történt olyan dolog a külön költözésünk után amivel így megbántottam volna.

Akkor miért? Mert így a kényelmesebb hogy közben megszakad a szivünk????

Aki igazán szeret, megbocsájt. És nekem volt mit megbocsájtanom, jó egyszer neki is volt erre egy elég

komoly példa. De azóta semmi ilyesmi, mert nagyon fontos számomra, és igyekeztem szem előtt tartani

hogy a gondjaimat soha ne rajta csapjam le. De a félelem eluralkodott néha rajtam és ezt tuti megérezte.

Érezte hogy baj van, de nem tudom tényleg jogos volt-e a félelemem? Attól féltem hogy nem marad velem

Erre mi lett?? Tényleg itt hagyott. És azóta nem laszom, de ha mégis elalszom arra ébredek hogy aszivem kiugrik és megszakad,

és üvöltenék annyira hiányzik. Hogy nem látom a szép barna szemeit amikbe beleszerettem, hogy nem ölel át a nagy mackós

karjaival ami annyira puha hogy imádtam kicsit megharapdálni, hogy nem mosolyog rám úgy ahogy csak ő tud, hogy nem

hallhatom a búgó hangját, hogy nem bújik hozzám mint egy kiskutya aki szeretetre vágyik, hogy nem megyünk ide-oda

egyetlen gondolat után, mert bizony elég sok mindenben egyetértünk, hasonlítunk és ugyanazt gondoljuk.

Sosem volt vita, hova menjünk és mikor , elterveztük és mentünk is.

Eleinte nehéz volt vele, mert mindig el akart hagyni apró dolgok miatt, bár eleinte sajnos még elevenen éltek bennem a múlt 

sebei és nehéz volt engem elviselni, de rajongással szerettem őt, és mindig felhúztam magamhoz hogy lesznek nagyobb problémák is az életünkben 

amiket meg kell oldanunk. Mégis erősebb voltam, és kitartóbb és türelmesebb. Mert tudtam milyen jó ember, mennyire tud szeretni.

Félteni és vigyázni rám, amit korábban sosem kaptam meg senkitől. ÉS én erre vágytam és erre az édes nagy mackóra

S vágyom rá most is úgy hogy beleszakad a szivem. Anno visszakaptam őt és nagyon boldog voltam

De most nem értem meg mi van??

Nehéz helyzetet teremtettem neki mert hirtelen jöttem el tőle, amitől sokkott kapott és ha lehetne

etz vissza is csinálnám!! Így aztán megtört benne valami, s most olyan albérletben lakom ahol

aláírtam 1 éves szerződést és tényleg jó a lakás is. Ő is szeret itt lenni! Pár hónapja megkérdezte hogy meg tudnám-e oldani

és találni ide valakit? Persze hogy meg De fél mi lesz ha elszúrjuk? Mi lesz ha megint el kell költöznöm és nem tudom ilyen

jól megoldani? Az a gond hogy a rossz dolgokból táplálkozik, és nem hisz semmiben!

Ha én nem hinnék már ebben, az lenne a gond igazán! Nem azért ragaszkodom hozzá mert nem akarok egyedül lenni!!

Bárkim lehetne, most is, tudom hogy kiknek és mennyi embernek tetszem, mert ha őszinte vagyok magamhoz, akkor tudom milyen jó vagyok.

És a jelzéseket én is látom. De nem érdekelnek!! Nekem ő az életem része, vele szeretnék élni, tervezni továbbra is.

Amikor azt mondtam anno nem akarok egyenlőre gyereket, nagyon is örültem volna ha mégis lenne már.

Egy kis vasgyúró, olyan mosolygós drágaság mint ő!:))

Ebbe beleőrülök! Egyszer velem tervez, máskor meg eldob. A félelem nagy úr és össze tudja zavarni az embert, én már csak tudom.

Sok dolog volt az életemben ami emészthetetlennek tűnt, és mindig tudtam mi helyes és mi nem az!

De ez most nem helyes ahogy most van!! Nem tudom elengedni, pedig ha olyan gond lenne, már nem lennék vele.

Mindig én léptem ki a kapcsolataimból amikor tudtam hogy valami nem jó már és helyrehozhatatlan.

De ez most nem így van! Épp ezért őrülök lassan meg!! Nem tudom mit tegyek, mert ez már nagyon fáj.

Sosem éreztem ilyen fájdalmat, még akkor sem mikor el kellett vetetnem a babámat. Mert azt tudtam hogy úgy helyes.

De ha már erről beszélünk, pár napja még erről is beszélgettünk.Jelen esetben nekem érthetetlen módon, hiszen csak barátként

volt itt nálam. Pedig ha tudná mennyire vágyom már erre! De ilyenről hogy is álmodhattam volna, ha fél a jövőtől?

Pedig mostanában megint nagyon vágyom már erre, igazán jó lenne már boldognak lenni, vigyázni rájuk, ápolni mindkettejüket,

a babát és őt is. Nekem ez adna már igazán kerek életet, értelmet.

Sokat változtam, de amikor egy kisbabát hord az ember a szive alatt, még jobban megváltozik

Erősebb lesz a szeretet, a ragszkodás, a hit, a türelem, a gondoskodás, a figyelem.

Szeretném már ezt elérni végre, és ővele ha lehetne! De ő fél hogy még mindig olyanok vagyunk mint rég,

és ez csak ártana. De nem így van! Csak nem látja az erdőtől a fát, vagyis engem hogy ki lettem.

Nehéz dolgokon estem át, 2 temetés amitől összetörtem, kis csalódás a kapcsoltaomban, ahol ha mélyre ások én sok hibát követtem el,

és amin változtattam. A munkahelyemen is változások vannak amik engem nagyon  is érintettek, és 6 év után kicsit bele is fásultam, így

az is elérkezett hogy vagy lépek vagy maradok. Sok dologgal meg kellett küzdenem, de msot nem érdekel semmi!

Most csak ülök és rémülten nézek magam elé, most mi lesz?? Nagyon vágyom rá hogy itt legyen velem, és újra kezdenénk mindent!

Pénteken azért is elmentem bulizni, reggel hakor értem haza, és persze kitomboltam magam, de mikor leültem, rögtön csak rá

gondoltam. Haza jöttem reggel 6kor, aludtam 3 órát, aztán nem tudtam aludni pedig nagyon fáradt voltam.

És egész nap rajta járt az agyam, hogy mi lehet vele, mit csinál? S legfőképp miért nincs vele??

Aztán este érdekes dolgo történt. Egyszer csak csörgött a kaputelefon. VOlt már ilyen hogy nem csörgött rám telefonon csak jött

S én boldog voltam mindig mikor itt volt, és elkényezetettem minden jóval amit szeret ...de tegnap valaki szerintem a szomszéd lányt

kereshette aki itt lakott, övé ez a lakás. Szomorú voltam, bár nem tudom miért is hittem hogy ő lesz az?

Mellesleg szivesen kimennék hozzá most is, és átölelném, nem szólnék semmit. De nem lehet.

Békén hagyom, és most nekem is kell egy kis nyugalom, mert ez már fájdalmas, és amúgy se tudom jól venné-e ki magát

ha most oda mennék. Kellene-e neki az én közelségem most? Szerintem most nyugalom kell nekünk, és remélem hogy

átgondolja a dolgokat, bár épp az a baj hogy túl sokat ondolkodik, mert amíg a szivében van szeretet, nem kéne ezen gondolkodni!

Na persze ezt is letagadta pár napja, de akkor 1 hete miért mondta hogy arra hallgatva együtt lennénk???

Bár jobban érteném a  férfi lelket!! Bár újra együtt lennénk! Mert végtelenül SZERETEM ŐT!

TÉTOVA ÓDA

Radnóti Miklós

Mióta készülök, hogy elmondjam neked
szerelmem rejtett csillagrendszerét;
egy képben csak talán, s csupán a lényeget.
De nyüzsgő s áradó vagy bennem, mint a lét,
és néha meg olyan, oly biztos és örök,
mint kőben a megkövesült csigaház.
A holdtól cirmos éj mozdul fejem fölött
s zizzenve röppenő kis álmokat vadász.
S még mindig nem tudom elmondani neked,
mit is jelent az nékem, hogyha dolgozom,
óvó tekinteted érzem kezem felett.
Hasonlat mit sem ér. Felötlik s eldobom.
És holnap az egészet újra kezdem,
mert annyit érek én, amennyit ér a szó
versemben s mert ez addig izgat engem,
míg csont marad belőlem s néhány hajcsomó.
Fáradt vagy s én is érzem, hosszú volt a nap, -
mit mondjak még? a tárgyak összenéznek
s téged dicsérnek, zeng egy fél cukordarab
az asztalon és csöppje hull a méznek
s mint színarany golyó ragyog a teritőn,
s magától csendül egy üres vizespohár.
Boldog, mert véled él. S talán lesz még időm,
hogy elmondjam milyen, mikor jöttödre vár.
Az álom hullongó sötétje meg-megérint,
elszáll, majd visszatér a homlokodra,
álmos szemed búcsúzva még felémint,
hajad kibomlik, szétterül lobogva,
s elalszol. Pillád hosszú árnya lebben.
Kezed párnámra hull, elalvó nyírfaág,
de benned alszom én is, nem vagyok más világ.
S idáig hallom én, hogy változik a sok
rejtelmes, vékony, bölcs vonal
hűs tenyeredben.

Igaz már lassan leesik a hó, de azért még lehet csodálni az ősz pompás szineit:)

Szeretem ezt az évszakot is a maga gyönyörűségével.

Készül a hótakaróra minden.

Beborítja a járdákat a sok szines , hatalmas falavél takaró:)

Ezt a képet a Libegőnél csináltam, gönyörű ahogy átvilágítja a napsugár!

Idén nem voltunk ott, volt más sok gondunk, jelenleg nem is tudom hogy állunk mi ketten.

Mindkettőnkben vannak hibák, de ezeket tényleg meg kell tanulnunk kezelni ha nem akarjuk

végleg elveszíteni a másikat!

Én pedig nem akarom, mert szeretem a páromat:)

Nehéz lenne elválnom tőle, nem tudom őt elengedni!

Talán még mamát sem engedtem el, pedig áprilisban ment el

De azt hiszem ez az idő kevés volt még ahhoz hogy ezt feldolgozzam!

Közben alakulnak a dolgok erre-arra, apáéknál, tesómnál ...:)

A baráti körben is érdekes dolgok zajlottak le az elmúlt időszakban.

Nekem most bővült a baráti köröm, ami tök jó. Sok ember sok új dolgot és tudást oszthat meg velem.

De az összegzést nem akarom most megírni, csak elmélkedek, de ehhez azért fáradt vagyok

hogy mélyebbre ássak a dolgokban. Majd máskor!

Örüljünk a szép szines dolgoknak!:)

Ajjaj!

Nagyon fáradt vagyok mostanában, talán őszi fáradtság van rajtam!

Olvasom a blogokat, arra még jut időm és erőm, de aztán már nem nagyon semmi másra.

Szerettem volna írni, lenne is miről (mindig van valami jó téma) de nem mindig jön össze.

A vörösiszap tragédi eléggé megviselt, jó lenne ha tudnék még segíteni az embereken,

de ami tőlem telhető jelen helyzetben, azt megteszem még ha oly apró is az!:)

Múlt héten 2 napot egy nagyon jó tréningen töltöttem, az feltöltött energiával,

de erről majd később mesélek még.

Aztán a rövid hétvége után ismét munka és a tegnapi nap után kissé energiát vesztetten

azért gondoltam ma lepötyögök pár sort. Hallgatok egy kis zenét, az mindig jól jön!:)

Szép estét mindenkinek!

Ez valami borzalom!

Szerintem már mindeki hallott és látott képeket a napokban történt katasztrófáról.

Borzalom ami ezekkel az emberekkel történt és a felvételek nagyon megrázóak!

Örülök hogy azért jelen van az összefogás és segítenek nagyon sokan.

De sokszor bosszantó képsorokat is lát az ember , amikor a teremben csak üléseznek a nagyfejesek és

nem kint segédkeznek az utcákon!

S mi jön még? Mi jöhet még ezután?

A katasztrófa még csak most érte el a Dunát, de az eddig látottak is szörnyűséges dolgok....

A tapasztalat pedig azt mondja mindig így van ez, a védelemre sosincs pénze senkinek!!

S mi lesz most azokkal a szegény emberekkel? Mindenük odaveszett:(

Szoktam nézni az X factort. Vannak jó hangok és vannak érdekes emberek.

De nocsak mit találtam Youtub-on!! Nem láttam ezt a részt, de ez a szöveg megfogott és tudtam hogy ismerem valahonnan.

Kiderült ez egy régi Neoton szám:)

Azt hiszem megosztom veletek ezt és az eredetit is. Gyönyörű!!

emlékül (jakab - hatvani)

a szívtelen időt megfordítanám,
hogy újra nálam legyél
hazudnám neked az élet dolgait,
hogy semmitől se félj

hiszem, mindent szabad, hogyha valakit szeretünk
felmentést ad a világ
a véletlen téged egyedül könnyen bánthatott
nem nyílhat már a virág

a hullámzó időt visszatartanám
ne gyűrűzzön tovább
szép lenne megint az együtt ébredés
jobban vigyáznék rád

hiszem, mindent lehet, hogyha valakit szeretünk
elnézi úgyis a világ
most már tudom, de egyedül kinek mondjam el
az égre írni ugye kár
a szívtelen időt megfordítanám,
hogy újra nálam legyél
hazudnám neked az élet dolgait,
hogy semmitől se félj