Sírok, sír a szívem! De oly jól esik most ez. Kicsit csalódtam ma, vártam valakit, de nem jött el. A barátnőm! Megint valami kifogás van emögött úgy érzem, pedig készültem rá .. csak mi ketten, .. kibeszélünk mindent, s közben zenézünk és kicsit iszogatunk. Olyan kis csajos kidumálós összejövetel lett volna végre. De semmi. Már nem először volt ilyen szitu, de én még minidg abban ringatom magam, hogy sebaj,majd legközelebb, biztos megint közbejött valami. Na és igen, nagy nehezen este 6 után rámdob egy sms-t hogy gáz van. Na megint?? Érdekes, a múlt hétvégn vártam, akkor nem üzent, pedig akkorra is meg volt beszélve. Aztán jött azzal mikor hét közepén hívtam, hogy akkor is volt valami baj,de majd elmondja,... akárcsak most! Érdekes, hogy volt olyan eset amikor hívtam nem vette fel, írtam neki, s csak 1 hét múlva válaszolt. S azt mondta kicsit hebehurgya. Ezt nekem ne mondja senki, mert ha látom hogy valaki keresett, minimum visszaírok neki. De nem egy hét múlva!!!!

Ez most fájt! Erre nekiálltam zenét hallgatni. Fülessel a fejemen gubbasztok a gép előtt,... már jó pár órája. Először a szokásosat hallgattam, amire tombolni szoktam, aztán előkestem valamit. Tegnap néztem egy filmet: Nicolas Cage: Képlet. Azaz tegnap másodjára néztem meg, de nem is ez a lényeg. Volt benne egy komolyzene, amit hallgat, s a végén ismét leadják, megtaláltam a felsorolás végén: Beethoven Symphony 7. Egyszerűen fantasztikus ez a zene Azóta komolyzenét hallgatok, most épp Andre Bocelli-t. Ez kissé megnyugtatott, sőt amint az ő hangját meghallottam, elsírtam magam. De jólesett. Azt hiszem felteszek pár videót. Hallgassátok ti is élvezettel!

Még kutatok pár dal után, kicsit belekapva ebbe-abba!

Szép estét mindenkinek!