Először is bocsánat minenkitől, hogy jó időre megint eltűntem!

Összegyűltek a felhők kissé... s bár néha olvasgattam itt fent, nem sok kedvem volt írni!

Nehéz idők voltak kissé, s bár még van egy-két gomolyfelhő, megpróbálom magam összeszedni!

Muszáj, mert a munkahelyen is sok a gond, .. de melyik munkahelyen nem ezekben az időkben?

Ha nem állok fel, mi lesz velem? Arra nem is akarok gondolni az nem lenne jó!

Csak lehúzna, s nem erre van most szükség, hanem arra hogy továbbmenjünk bármilyen nehéz is!

Ahogy a mottóm is mondja!!!

Röviden összefoglalva a dolgokat:

1. meghalt papa, amin nehéz egyhamar túltennem magam. Mindenki erősen kötődik a rokonaihoz,

s bár papámmal nem volt olyan erős, azért kellett idő ehhez is. Gyerekkorunkban sok időt töltöttünk náluk

Az vígasztal hogy mielőtt nagyon beteg lett volna, hazamentünk a párommal(akit még nem láttak) hozzájuk vidékre, és beszélgettünk.

Sajnos olyannak is részese lettem, amit addig 30 év alatt soha nem láttam: papa sírni kezdett! Miattunk aggódott!!! Mi lesz velünk?

Ebben a mocskos világban, ebben a szerencsétlen országban? Mert amikor háború volt legalább tudták mi van? Mire kell számítani?

Szomorú lettem és egyben nagyon meglepődtem rajta. S így .. visszagondolva, szerintem már akkor nagyon rosszul volt, ... csak nem akart

nekünk panaszkodni. De már nem mások életén lovagolt, nem akadékoskodott, mint mindig, hanem elsírta magát a sarokban ülve!!

Aztán 2 hét múlva a kórházban volt mikor beszéltem vele, s kb 3 hét múlva meghalt, .. s ő nem akart mást, csak hazamenni onnan!

A temetésen sok olyan emberrel, rokonnal találkoztam, akiket hosszú évek óta nem láttam már.

2. A munkahelyemen egyre több az ideges, feszült ember. Van aki mindenbe beleköt, és van aki már 30 évesen olyan szenilis , hogy butább

mint a mamám!

Mindig is igyekeztem maximálisan minent megcsináélni, de azt hiszem kezdek ebbe belefáradni!

A főnök itt is mint mindenhol, a "nyalisokkal" kivételezik. Ez még hagyján, de az hogy beleköt abba aki normálisan dolgozik,

az már gáz! persze a nyalisról nem tudja, mert nem látja mit csinál az asztal másik végén, de mi igen, hogy a 8 órából a felét eljátssza,

aztán óránként dohányozni megy. Persze most derült ki róla, mert betegen van másfél hónapja, hogy találtak nála vmit a tüdején.

Az elmúlt 2 hónapban egy másik, így 2 munkatársam esett ki, így aztán kellett pörögni rendesen. Emiatt se mentem eddzeni lassan 1 hónapja.

Fáradt voltam, éskicsit befordult is. Persze ez nem minden napra jellemző, mert jól elvagyunk a párommal és családjával.

Sokszor már csak azért feszültem neki jobban a melónak, hogy ne kelljen másra gondolnom,... ami elszomorít. Így aztán az elvárásaim

már nemcsak magam felé voltak a csúcson, hanem másfelé is.

S ennek az lett az eredménye, hogy kaiakdtam a legapróbb butaságon is, ha valaki valamit nem értett.

Az empátia utolsó kis szikráis is eltűntek, s napról-napra csak feszültebblettem. Aztán 3 nap után engedtem.

Eszembe véstem megint hogy az emberek nem tudnak már változni, legalábbis nem mind, de bent meg mindegy is.

Nem fogom nevelgetni, nem mintha akartam volna, csak a hozzáállásával engem hátráltat.

Fogtam magam és nem is foglalkozom vele, ha ír legfeljebb elolvasom mit akar, aztán törlöm, S ráadásul nő, tehát ha el is magyaráznám

mi a gond, sértésnek venné, és így is az a fajta, aki ha bármi apró gondja van, abban belevonja a főnökét is, ahelyett hogy

azt mi egymást közt rendben elintéznénk. Mint eddig!

3: Válgás van , vagy mia fene?

De azt hiszem mindenki meghülyült kissé.

Legfőképpen megint azok nyafognak, hogy "jaj mi lesz velünk?" akiknek semmi okuk aggódni. A barátnőm meg, aki egyedül nevel 2

tini lányt, akikkel mindig csak gond va, a számlák mindig késve vannak fizetve, s melózik 2 ember helyett, sosem nyafog!

Sőt moslyog, hogy csak lesz valahogy!A pároméknál is gond van. Erre nincs pénze az intézetnek, meg arra sem.

Na kit rúgjunk ki még? De ez megy mindenhol,mert ez az ország nem nőtt fel a feladathoz!

Itt nincs összefogás, nincs becsület, őszinteség, értékek és tisztelet!

Csak lopni tudnak, hazudni és kiforgatni mindenkit abból, amiért tisztességersen dolgozott!

Na ezért sírt papám is!!

4: most hogy enniy rossz összejött, a bajt még kerll tetézni.

Mamámat is kórházba vitték, s annak ellenére hogy februárban volt nagyvizsgálaton, most életmentő műtétet hajtottak nála végre!

S hogy ne csak ennyi legyen a gond, sztómazsákot kell használnia, mert az orvosok hanyagsága miatt kilyukadt a vastagbele.

Ja és találtak nála pár daganatot is, amiből amit tudtak kivettek, a többi marad mert belehalna a vérveszteségbe.

Na és ha drága mamám elmegy minden korábban elrendelt kemoterápiás kezelésre, ezt sem éli már túl.

És kérdi még valaki, hogy ezek után miért nem érzem magam mindig ragyogóan, és nem mosolygok?

Próbálok, és ... igyekszem nem túlságosan komolyan venni mindent, mert beleroppanok!

Tegnap voltunk otthon, mamánál. Már jobban van, de nagyon soványka. Az orvosok szerint is nagyon erős asszony!

Jó volt látni, és tudni azt hogy örült nekünk!

Most azon vagyok, hogy mindent rendbe tegyek magamban és körülöttem is!

Elmúltam 30, ja igen! 9-én volt a szülinapom, immár a 30.

Amit a párom egy meglepetéssel, egy vacsorával és kis tüzijátékos tortával köszöntött fel,

s kaptam pár apróságot a családjától, s a legjobb barátnőmtől is.Páran felhívtak, vagy elkaptak futólag a munkahelyen is.

Jó volt. S most hogy itt a jóidő, végre járunk a barátokhoz is. Kertipartizni, dumcsizniEzek kizökkentik az embert.

Jövő hónapban megyünk kicsit kaikapcsolni, pár napra Noszvajra. Már nagyon várom!

Most pedig a párom után nmézek, mert már éhes vagyok, s nem fogok egyedül kajálni!