2009-01-02  Boldog új évet!

Vajon mit hoz ez az év? ... talán azt amit szeretnénk? Vagy újabb csalódásokat? A rendszerben tuti, mert ez az ország nem változik pozitív irányba. nem tud! De erről nem mi tehetünk, így aztán változzon az amiben részünk van! Ismét új remények élnek bennem, mélyen legbelül vágyom arra hogy ez az év mindenkinek meghozza azokat a remélt változásokat, amik még jobbá tehetik az életünket! Bár.... nem panaszkodhatom!

Összegzés: Szilveszter este mikor hazaértünk a párommal, kettesben is leültünk kicsit pezsgőzni .. s közben azon töprengtem, mi minden volt az elmúlt évben. Hibák, amelyekből tanulhatok, jók amelyeket becsülni kell! S egyáltalában mi minden is történt 2008-ban? De visszapillantva úgy érzem nagyon hamar elszaladt ez a pár hónap? Most már minden év ilyen gyorsan repül el felettünk?  Mi is volt? Év elejére lassan télléptem a depressziómon, ami kissé felemésztett,.. engem és a reményt, hitet az emberekben. Aztán áprilisban megragadtam egy lehetőséget miután a barátnőm kilépett tőlünk. Lehet így is- úgy is én kerültem volna a helyére, de én eléálltam a főnökömnek, hogy szükségem van erre a pozícióra. Megkaptam! Több munkám lett, nagyobb  felelősség.Így telt el 8 hónap, s végignézve ezt, rájöttem mik voltak a hibáim. Ezeken igyekszem változtatni! Mert ha nem is lesz másik munkhelyem, jó lenne nem idegbetegként hazajönni vagy hullafáradtan! Aztán vártam s reméltem hogy idén végre csak megtalálom azt akivel leélhetem az életem. S itt vagyok, a barátommal lakom, s az első karácsonyt és szilvesztert együtt töltöttük. Nagyon jó érzés volt! végre tartozni igazán valakihez, akivel mindig jól érzem magam, akinek a szülei is szeretnek és én is őket! persze nem teljesen felhőtlen ez sem, de hol nincsenek apróbb viták, vagy nézeteltérések? Be kell vallanom, nemrég azt hittem minden eLveszett!! Nagyon csúnyán összekaptunk, s olyan dolgokat vágott hozzám amik nagyon fájtak. Aztán mivel nem tudtam túltenni mamagat a dolgon, előhoztam hogy beszéljük meg, mert kétségek gyötörnek. Pedig egy apró félreértésen alapult midnen ,de nagyon elfajult a dolog! Fájt, mert úgy éreztem elvesztek minent újra ami és aki fontos számomra, s az önbizalmam is csökkent, mert az hittem nagyon is hibás vagyok a vislekedéséért. Úgy éreztem ismét csak kevés vagyok, mert olyanokat mondott, s már úgy összezvarodtam! Nem tudtam mennyit érek én neki, s ez meg fog-e még ismétlődni újra? S mi volt az igazi ok? Szeret-e még egyáltalán? Mert a dühe csakis felém irányult. Aztán megbeszéltük, muszáj volt, mert féltem s nem akarok állandó idegben élni, mi lesz velünk. S a miheztartás végett is. Szeret ő, csak sok a gond, amiről persze mindig hallgat. Nagy ritkán kitárulkozik kissé, de inkább magában tartja őket. Ami persze egyikőnknek sem jó, főleg ha így kirobban, s engem támad le mindenért! Azóta karácsony délelőltt is volt egy ilyen beszélgetés. még mindig féltem! Aztán nagyon szép karácsonyunk volt, és jó szilveszterünk amit a barátainknál tartottunk. Aztán másnap itthon pihentünk, bár kissé betegen, de összebújva egész nap. Azt hiszem véget értek azok a zűrös idők, mert most már mindekettőnk rossza aldalát is láttuk, nem csak a jót és szépet. S a legjobb hogy mindenzt meg is beszéltük, vagyis tisztában vagyunk mit rontottunk el, és mi az ahogyan egymáshoz kell viszonyulnunk. Szeretjük egymást, és ha erősek vagyunk és tiszteljül, szeretjük, megbecsüljük mindvégig egymást, akkor mindent átvészelünk! Én hiszek ebben, eddig is hittem, csak néha megremegett minden, mert túl sok volt bennünk a feszültség. De az ilyen problémákat meg kell osztani egymással, mert a beszélgetés, vagy a meghallgatás segít, s talán még megoldást is találunk rá!

A családommal is tisztáztam pár dolgot, amik nagyon fájtak belül, s bár nem tudom még mindig a teljes igazságot, már nem is érdekel! Szeretem őket, mindenkit, s  igyekszem a problémáikat nem magamra venni. Hiszen van elég bajom nekem is! Barátokra is leltem,- újakra is és vannak akik maradtak azok, s akik nem , azokkal nem foglalkozok. Aki a barátom úgyis keresni fog! Magamról annyit hogy be kell látnom hogy még mindig nem gyógyultam meg teljesen, hiába van minden jó körülöttem, ami boldoggá is tesz, van amit csak a gyógyszer hozhat helyre a szervezetemben. Hangulatváltozásaimat pedig kezelni kell. Ezt el kell fogadnom, íg aztán majd kezeltetem magam, mert ha beborulok, nagyon rossz természetem van, s ez a munkában sem itthon nem jó! Azt hiszem összefoglaltam mindent ami fontos volt!

Most pedig megmutatom mit hallgattam végig, amíg írtam.