Mit is mondhatnék?..

A tegnap este nagyon fájt!

Mélységesen csalódott vagyok és talán .. valahol haragszom is ...

Magamra, mert néha olyan ütődött vagyok!

Megbántom azt akit a legjobban szeretek,s hogy igazán mi bajom?

Talán nem önmagammal vagyok folyton elégedetlen?

...de ha minden tőlem telhetőt megteszek a dolgokért?

Csak épp talán nem ismerem önmagam! ...akkor hát nincs más hátra mint

ÖNVIZSGÁLAT és .. talán egy kis meditáció!

Az sosem árt azt hiszem főleg ha nem vagyok elégedett magammal.

Pedig ő az aki mindennél fontosabb nekem, s most joggal haragszik rám .

Bár inkább csak nagyon rosszul esett neki amit hallott,mert olyan mintha őt támadnám minden problémámért!

S a legjobb az hogy ő ismer és így fogad el, s szeret ahogy vagyok, én meg mésig bizonyítási vágytól égek folyton.

De kinek akarok bizonyítani? Nem magamnak?

Aggódok .. sokat ...sokmindenért, pedig ugye ez nem old meg semmit!

S hogy kijjöjön belőlem minden ami bánt, és végre megértsem önmagam, lényem valóját ,

olvasok, verseket és Oshot és nagy igazságokat hogy végre tanuljak belőlük!

De már az is egy lépés a javulás felé hogy felismertem hibáztam.

Csak nem akarom ilyen hülye hibák végett elveszíteni!

Szomorú vagyok magam miatt, mert nemcsak magamat ostorozom folyton, már őt is pofon csaptam!

Néha ... nagyon ... nehéz ... mindent ... jónak látni!

u.i.: Selene köszönöm a dalt,most is azt hallgatom a youtube-on:Forgotten (the gathering)