20:40:46 Nem írtam már jó pár napja. Kimerítő hét volt,benne minden; jó s rossz egyaránt. A rossz is szükséges, tanulhatunk belőle,vagy csak érezhetjük általa,menyire fontos valami vagy valaki a számunkra. Az embereknek a jó a természetes állapot, s ha beüt krakk,meg vannak lepődve. Most mi van? Ez velem történik? Mivel nem vagyunk tökéletesek,mi is hibázunk. A hibákból pedig tanulunk! Nekem is volt ilyen a héten, én is feltettem magamnak a kérdéseket. Mindig felteszem ... hmmm mintha sokszor nem tudnám mi jön "ezután". Sok emberrel dolgozok naponta,s hiába tudom ki milyen még mindig meglepődve fogadom azt amit már rég megszokhattam volna. Aztán változott bennem valami,s mosolyogva így fogadtam a már megszokott dolgot: "Szinte tudtam! Miért is várnék mást?" S ha így mosolyogva tudom  fogadni azt az embert aki amúgy nap mint nap kiakaszt és hrrrrr....,szóval akkor ez nekem csak jó! Ami pedig nagyon jó,hogy van egy csodálatos ember az életemben, akire nemrég találtam rá. Ő minden amire eddig vágytam és vártam. Ha csak a hangját hallom,már az megnyugtat, és a lelkem is mosolyog a szívemmel együtt, mert ő van nekem! S bár nincs itt a családom mert vidéken élnek,mindig tudunk beszélni egymással. S bár néha jó lenne egy ölelés tőlük, vagy egy közös étkezés, tudom hogy számíthatok rájuk még így is,s vannak nekem. Szeretem őket! S meg kell tanulni beérni annyival amink van. Ma egész nap pihentem, s átgondoltam a dolgokat amik mostanában talán kicsit szétestek bennem. Kell egy kis önbírálat és önellenőrzés. A mai napot ennek szenteltem, de ... úgy érzem,kell még. sőt folyamatosan kell értékelni és átértékelni mindent. Lassan aludnom kellene. Vajon tudok ha egész nap szunyáltam?? Na pusza mindenkinek!